Felmérések szerint a gyerekek 16%-át érinti az úgynevezett szenzoros integrációs zavar, ami neurológia probléma, és abban nyilvánul meg, hogy a gyermek idegrendszere nem képes feldolgozni a környezetéből vagy saját szervezetéből érkező, leginkább látással hallással, tapintással, szaglással kapcsolatos egyes ingereket.
Zavarják az éles hangok, vagy pont ellenkezőleg: kifejezetten éles zajok közepette sem érzi magát diszkomfortosan, rengeteg ételt elutasít, zavarják az állagok, ízek, szagok, nem bírja az érintést.
Hogyan ismerhetjük fel a szenzoros integrációs zavart (SPD-t) és mit tehetünk ellene?
Bár felmérések szerint csaknem minden ötödik gyermeket érinti, mégis viszonylag kevés szó esik a szenzoros integrációs zavarról. Talán azért is, mert sokszor az SPD-vel küzdő gyermekeket félrediagnosztizáljak (ADHD-val, autizmussal keverik össze), esetleg el sem jutnak addig, hogy valamilyen neurológiai akadály áll a tünetek hátterében.
Amikor a szülő szembesül a diagnózissal, bizonyára az elsők között teszi fel a kérdést: mitől alakulhat ki ez a fajta nehézség?
A pszichológus szerint összetett problémáról beszélhetünk, hiszen gyakran vele született, akár örökölt nehézsége ez az idegrendszernek. Előfordul azonban, hogy valamilyen gyermekkori trauma, például a családtagok között munkáló erősebb feszültség, váltja ki. Emellett más fejlődési akadályok is közbeszólhatnak: például a csecsemőkori reflexek visszamaradása.
Ám nemcsak az okok, a következmények is legalább ennyire fontosak! Ha a szenzorosság nem kap időben fejlesztést, az a gyermeknél tanulási zavarokat, diszlexiát, diszgráfiát okozhat. Ezért is hangsúlyozzák a szakemberek az iskoláskor előtt megkezdett mozgásterápia fontosságát.
Pedagógusként és terapeutaként is több olyan gyermekkel találkoztam, akik szenzoros integrációs zavarral küzdenek.
Jellemző tünetek melyeket könnyen felismerhet a szülő:
- zavarják ruhák címkéi, zokni, nadrág fehérnemű gumija, vagy csak bizonyos ruhatípusokat visel el
- nem szereti, ha simogatják
- nem bírja, ha megölelik, kerüli az érintést
- csak kiengedve szereti a haját hordani, nem bírja a hajmosást, fésülést
- nem szereti, ha koszos, maszatos a keze
- nem szeret mezítláb járni
- nem bírja bizonyos ételek ízét
- nem bírja egyes ételek állagát
- nagyon válogatós
- csak darabosat/pépeset fogyaszt
- zavarják az éles zajok, hangok
- szelektív a hallása
- nehezen figyel oda
- zavarják az erős fények
- nehezen tanul meg biciklizni, egyensúlyozni
- gyakori w-ülés, lábujjhegyezés
- hárítja az új mozgásos ingereket, megváltozott egyensúlyi helyzeteket
- nehezen létesít kapcsolatot
- zavarja a tömeg (óvodai csoport)
A fentiek a lehetséges tünetek egy részét jelentik, a teljesség igénye nélkül.
Nagyon fontos, hogy a tünetek felismerése esetén mindig forduljunk szakemberhez, hiszen a mihamarabbi tünetészlelés és a probléma diagnosztizálása az előfeltétele annak, hogy megkezdődhessen a fejlesztő terápia. A szenzoros integrációs zavar tünetei szinte teljes mértékben enyhíthetőek az idegrendszer érlelésével. Az idegrendszer érlelésére a szenzoros terápia a leggyakoribb fejlesztési módszer (DSZIT, INPP, TSMT).
A Csimborasszó Egészségügyi Központban is használt TSMT a szenzoros terápiák közé tartozik. Feladatival az idegrendszer érlelését segíti elő, ezáltal a szenzoros integrációs zavar tünetei szinte teljesen enyhíthetőek, megszüntethetők.
Felhasznált források:
Készítette: Schmidt-Frigy Lilla
