Orrsövényferdülés

Alapvető anatómiai és élettani funkciók

Az orrsövény nyálkahártyával fedett, porcból és csontból álló lemez. Normális esetben az arckoponya középvonalában helyezkedik el, és válaszfalat alkot a jobb és a bal oldali orrüreg között, alátámasztja a külső orrot belülről.

Kisgyermekkorban az egész arc, benne az orrüreg és az orrsövény is viszonylag kicsi, majd a serdülőkor idején ez a terület jelentősen megnövekszik, kialakulnak a felnőttre jellemző arckoponya arányok. Ebben a folyamatban vezető szerepe van az orrsövény növekedésének. Gyakran előfordul azonban, hogy az orrsövény nem teljesen a középvonalban fejlődik, kisebb-nagyobb görbületek alakulhatnak ki rajta. Szerepe lehet ebben az orrot korábban ért ütésnek, de sokszor e nélkül is fejlődhet ferdén az orrsövény. Amennyiben a középvonaltól való eltérés valamelyik irányba jelentős, az egyik orrfél szűkebb, a másik tágabb lesz. Előfordulnak „S” alakú ferdülések is, amelyek mindkét orrfelet egyaránt beszűkítik. A szűkebb orrüregen át kevesebb levegőt tudunk beszívni, gyakran pang benne az orrváladék, könnyen eldugul. A tágabb oldal sem egészséges, nem tudja kellően felmelegíteni és párásítani a beáramló levegőt. Az orrüreg tágasságát, a kellemes, kielégítő orrlégzést azonban nem csak az orrsövény alakja befolyásolja. Rendkívül bonyolult biokémiai mechanizmusok és vegetatív idegrendszeri reflexek szabályozzák az orrnyálkahártya vérteltségét, duzzadását, ezen keresztül az orrüreg tágasságát. A ferde orrsövény mellett mindkét orrfél alakja torz, az előbbi reflexmechanizmusok felborulnak, és gyakran a tágabb oldal is hajlamos lehet a bedugulásra. Az orrsövény ferdesége bizonyos esetekben az orr külső alakján is látható, olykor az egész orr tengelye ferde, máskor a sövény alsó éle valamelyik orrnyílásban aszimmetrikusan megjelenik.

A beavatkozás (műtét) indikációi (elvégzését indokló tényezők)

Orrsövény műtétet végzünk azokban az esetekben, amikor a krónikus orrlégzési panasz hátterében orrsövényferdülés áll, vagy az részét képezi a gátolt orrlégzést kiváltó és fenntartó okoknak. A műtét indoka lehet önmagában a kellemesebb közérzet biztosítása, a jobb orrlégzés. Súlyosabb esetekben az orrlégzési zavarnak már másodlagos következményei is kialakulhatnak: elhúzódó felső légúti hurutok, orrmelléküreg gyulladások, az alsóbb légutak érintettsége, krónikus torok és garatbántalmak, a fülkürt működésének zavarai, a középfül krónikus gyulladásai. Ilyen esetekben még inkább indokolt az orrsövényferdülés műtéti megoldása. Olykor a horkolásos panasz hátterében is orrsövényferdülés okozta gátolt orrlégzés áll, ezen szintén orrsövényműtéttel javíthatunk. Fontos tudni azonban, hogy a horkolás soktényezős jelenség; számos más oka is lehet, amelyet az orrsövényműtét nem befolyásol.

A műtét menete, rövid leírása

A ferde orrsövény többféle technikával operálható. A megfelelő módszer kiválasztása a konkrét eset ismeretében az operáló orvos feladata.

Az orvosi dokumentációban, (például a zárójelentésben) ezen technikák megnevezését leggyakrabban a következő szakszavakkal olvashatja: Killian-féle septumresectió, resectió septi nasi, septumresectio, septoplastica, Cottle-féle septoplastica, plastica septi nasi, stb. Ezen technikák közös jellemzője, hogy a ferde orrsövény csontos porcos lemezéről részben vagy egészében lepreparáljuk a lágyrészborítást, amely nyálkahártyát, csonthártyát és porchártyát tartalmaz. A preparálást már az érzéstelenítő oldat befecskendezésével megkezdjük, mivel igyekszünk a folyadékot a porc és a porchártya közé adni. Ezzel szinte hidraulikus úton, kíméletesen választjuk szét a sövény szendvicsszerű szerkezetét, amelyet sebészi eszközökkel tovább bontunk. Kibillentjük ferde helyzetükből a csont- és porclemezeket, részlegesen el is távolíthatunk belőlük, kiegyenesítjük, alakítjuk, a középvonalba helyezzük a korábban szabálytalanul álló részeket. Ezután visszafektetjük rá a kétoldali lágyrészborítást, és az egész, szendvicsszerű szerkezetet az új helyzetében rögzítjük. Ezeknél a technikáknál csak az orrüregen belül van műtéti metszés és szükség szerint varrat. A rögzítést többnyire tamponnal, esetleg varratokkal végezzük.

A műtét utáni időszak (kb. egy hét) fontosabb teendői (amire figyelni kell!)

Orrsövényműtét után általában mindkét orrfélbe réteges orrtampon kerül, ezt többnyire két nap elteltével eltávolítjuk. A tamponálás időtartamában, módjában – az egyedi esettől függően – lehetnek eltérések. A tampon feladata a sövény szétválasztott rétegeinek összefektetése, a vérzéscsillapítás és a rögzítés. Kitamponált állapotban is kisebb mennyiségű véres, savós, nyákos orrváladék szivároghat az orrból, amely folyamatosan cserélt parittyakötéssel higiénikusan felitatható. Az orrtampon viselése kissé kellemetlen, azonban nem fájdalmas állapot, hasonló ahhoz az érzéshez, amikor a nátha során masszívan bedugul az orr. Sokan úgy élik meg, mintha valóban náthásnak éreznék magukat. Előfordulhat továbbá kisebb hőemelkedés ebben az időszakban. A tampont saját kezűleg sem eltávolítani, sem igazgatni nem szabad. Amennyiben bármilyen problémája adódik, kérdezzen. A tampon kifelé, vagy hátrafelé történő elmozdulását (ritkán fordul elő, pl, tüsszentés után) jelezni kell az osztályos nővérnek vagy orvosnak. A tamponok eltávolítása csupán néhány másodpercet vesz igénybe. Az eltávolítás kisebb kellemetlenséget okozhat, de összességében az ismét szabaddá váló orrlégzés megkönnyebbülést hoz. A tampon kivétele, néhány esetben kisebb mennyiségű csepegő orrvérzést válthat ki, ez azonban egy-két perc alatt magától megszűnik. A friss orrsövényműtét után az orrüregből egy-két hétig savós-nyákos váladék szivároghat, vagy a váladék pörkök formájában az orrüregben megkeményedhet. Általában orrkenőcs használatát javasoljuk ennek puhítására, amelyből borsónyi mennyiséget kell ujjbeggyel az orrpitvarba kenni naponta 2–3-szor. A műtét után két hétig kímélő életmód indokolt, intenzív sportot, nagy fizikai terhelést egy hónap után vállalhat. A műtétet követően – általában egy vagy két hét után – kezelőorvosánál kontroll indokolt.

A gyógyulás várható időtartama és megítélése

Az orrsövényműtét után az orrüreg néhány hét alatt fokozatosan kitisztul, a váladékképződés felveszi a normális mértéket és jelleget. A műtét után 4–6 héttel érdemes várni az orrlégzés javulását, bár sokaknál már korábban is érzékelhető a változás.

A műtét (beavatkozás) elhagyásának várható kockázatai

Az orrsövényműtét az esetek nagy részében életminőséget javító beavatkozás, ebben az esetben elhagyásának nincs súlyos következménye.

Azokban az esetekben, amikor a gátolt orrlégzés már másodlagos orrmelléküregi, torok, garat, fülészeti, illetve alsóbb légúti megbetegedéseket okoz, a műtét elhagyása ezek állandósulását, fokozatos romlását idézheti elő. Bizonyos középfülműtétek előtt az orrlégzés rendezése szükséges. Ilyenkor (például lyukas dobhártya befoltozására készülve) a fennálló orrsövényferdülés előzetes műtétje indokolt. Ennek elhagyása a fülbetegség gyógyulási esélyét jelentősen csökkenti.