Traumatológia

Ha a panaszok megszűnnek a kezelések hatására, akkor nem szükséges a kontroll vizsgálat. Amennyiben nem értük még el a kívánt hatást, úgy szükséges az ismételt vizsgálat, hogy tovább léphessünk a kezelési tervünk következő lépcsőfokára.

Fontos megállapítanunk, hogy milyen tevékenység váltotta ki a problémát. Felmérjük, mely izomcsoport érintett – ezek leggyakrabban az alkar és csukló feszítő izmai. Röntgen segítségével kizárjuk egyéb probléma jelenlétét, majd elsőként nyújtógyakorlatok végzését, könyökrögzítő viselését, valamint lökéshullám kezelést javaslunk. Amennyiben ezen módszerekkel nem érnénk el a kívánt hatást, úgy gyulladáscsökkentő gyógyszer szedése, vagy injekciós kezelés jön szóba. Végső esetben a műtét hozhat gyógyulást, de erre ritkán kerül sor.

Átbeszéljük a problémát kiváltó behatást. Amennyiben konkrét sérülés volt, fontos feltérképeznünk, hogy a térdet milyen helyzetben érte az erőbehatás. A térd vizsgálata során felmérjük az oldal-és keresztszalagok, a gyűrűporcok, valamint a porcfelszínek állapotát és a végtag tengelyét. Megállapítjuk a folyadék mértékét, mely segítségével a térdben jelenlévő gyulladás mértékére is következtetünk. Alap vizsgálat a röntgen, melyet szükség esetén MR-rel egészítünk ki. Gyógytorna, fizioterápia, injekciós kezelések, különböző rögzítők használata vagy műtétek alkotják a kezelési lehetőségeinket, melyet mindig egyénre szabottan állapítunk meg.

Vállfájdalom esetén is részletesen átbeszéljük a panaszok jellegét: mikor kezdődött, milyen intenzitású, milyen tevékenységek váltják ki. Ezt követi egy alapos vizsgálat, melyen a mozgáspályát és a vállízületet mozgató izmok erejét is felmérjük. Az esetek nagyobb részében vállról készült röntgenfelvétel és ultrahang teszi teljessé a képet. A röntgenen a csontok állapotáról tájékozódunk, az ultrahang pedig a vállat mozgató izmok sérüléseit mutatja ki. Egyes esetekben MR készítése is indokolt lehet.

Az eredmények birtokában döntünk a kezelésekről, mely lehet gyógytorna, fizioterápia, vállízületi injekció vagy esetlegesen műtét.

Bokarándulás esetén részletesen megbeszéljük a sérülés mechanizmusát, ezt követően az ép bokával összehasonlítva megvizsgáljuk a szalagos stabilitást és a mozgásokat. Ez néhány másodpercig kissé kellemetlen lehet, de nagy fájdalommal nem jár. Röntgen felvételen kizárjuk az esetleges törés jelenlétét, majd az instabilitás mértékétől függően kezelést javaslunk.

Egy átlagos zúzódás vagy rándulás 1-2 hét alatt gyógyul meg. Egy szalagszakadás már 4-6 hét, egy törés pedig 6-8 hét, mire meggyógyul. Ezt követően pedig még vissza kell szereznünk a sérülés előtti izomerőt, mely ezen időkkel arányosan növekszik.

Általában az ízületi injekciók beadása minimális kellemetlenséggel jár. Olyan pontokat használunk ezen beavatkozásokhoz, ahol a lehető legkevesebb fájdalommal jár.