A gyermekek fantáziavilágának alakulásában nagy szerepe van annak, mikor és milyen meséket hall, milyen meséket olvasunk nekik. A mese hallgatás a gyermek fejében képekké alakul ezzel fejlesztve gondolkodását, érzelem világát, logikáját, könyvekhez fűződő pozitív viszonyát.
Szülőként a rohanó hétköznapokban, ahol a gyermek idejének jelentős részét intézményes nevelés keretei között tölti (bölcsőde, óvoda, iskola) a napi háztartási teendők mellett, gyakran kevés lehetőség adódik gyermekeinkkel minőségi idő eltöltésére. Korunk gyermeke a legtöbb időt az intézmény falai között tölti, innen távozva, még egyéb plusz foglalkozásra rohanunk velük és hazaérve vacsora után sokszor, már csak fürdés és alvás következik.
A meseolvasás az a minőségi idő, amire ne sajnáljuk a fáradtságot sohasem, hiszen a meséknek rendkívül fontos szerepe van a gyermekek fejlődése szempontjából. A mese a gyermek láthatatlan köntöse, mely mögé bármikor bebújhat. Egy jókor és jól irányzott meseválasztás, segítheti a napi feszültségek, konfliktusok megoldásában, érzelmei megélésében. A mese gyermeki fantázia fejlesztésén túl számos fontos területre fejlesztő hatással bír. Az a gyermek, akinek sokat olvasnak szókincse gazdagabb, könnyebben tanul meg olvasni, jobb a szövegértése. Rajza is fejlettebb, hiszen a mese által gazdagabb fantáziavilággal rendelkezik.
A legjobb mese az, amit a szülő is meg tud élni, magáévá tud tenni, igazul mesélni. Meséljük el a mi kedvenc mesénket, meséljünk történeteket élőszóval a gyermekkorunkból, nagyszülőkről, dédszülőkről.
Az sem mindegy milyen életkorban melyik meséhez nyúlunk. Különböző életkorban más és más köti le a gyermekek figyelmét. Eleinte állatmesék és a rövidebb láncmesék, frappáns történetek, óvodáról, kisgyermekek napjairól saját magáról szóló életmesék kerüljenek terítékre. Középsős gyermek, már képes hosszabb mesét is végighallgatni, kezdi megismerni a népmesei fordulatokat, állatmeséket részesíti még előtérben. Nagycsoportos- kisiskolás gyermek eligazodik a tündérmesék világában, gonosz és jó küzdelmében megéli napi feszültségeit.
És arra hogy kihagyhatjuk-e a félelmetes részeket a mesékből Kádár Annamária szavait idézném :
„A gyermek szimbolikus úton dolgozza fel a mesét, belső képek formájában. A sárkány pont annyira lesz félelmetes, mint amennyire a gyermek el tudja viselni. Tilos átkölteni a mesét! A népmesékben, hogyha az életkori sajátosságoknak megfelelően meséljük őket, nincsenek veszélyes, ártalmas részek. „
Tehát tegyük napi rutinunk részévé a mesét, alakítsuk ki saját szokásainkat, rituálénkat mikor és mit mesélünk. Ha gyermekünk kéri meséljük el számtalanszor kedvenc meséjét, hiszen ebben az életkorban rendkívül fontos az állandóság, az érzelmi biztonság kialakítása
Készítette: Schmidt-Frigy Lilla, TSMT terapeuta
