Simonné Pungor Mária, a Csimborasszó elmúlt hat évében DSGM szak-gyógytornászként és egészségfejlesztőként sok-sok embernek nyújtott segítő kezet a szó szoros és átvitt értelmében is. Marcsi (ahogy mindenki szólítja) már gimnazistaként tudta, hogy olyan területen szeretne dolgozni, ahol a munkájával könnyebbé tudja tenni mások életét.
„Anyukámnak térdszalag sérülése volt, és az ő rehabilitációja során találkoztam azzal, hogy mit is csinál egy gyógytornász. Innentől nem volt kérdés számomra, hogy milyen területen tanulok tovább”, mesélte Marcsi, aki a zalaegerszegi főiskola elvégzése után két évig Hévízen, a honvédség rehabilitációs intézetében dolgozott gyógytornászként. Szombathelyre hazatérve a korai fejlesztőben vállalt munkát, ahol is megismerkedett a Dévény-módszerrel, amelyet aztán ki is tanult.
S, hogy mit jelent számára Dévény Anna módszerével dolgozni?
„Azt tapasztaltam, hogy ez a módszer tud a legtöbbet segíteni, s ezt ma is így tartom. Az eredményei által a módszer önmagát igazolja”, fogalmazott Marcsi, hozzátéve: a gyerekek mellett a felnőtteket is előszeretettel „dévényezi”.
S, ha már a módszerek: Marcsi még Hévízen a manuálterápiát, a Csimborasszóba kerülése után pedig a felmerülő kezelési igények mentén mások mellett a Schrott terápiát, Mckenzie módszert, a falmászó terápiát, sport rehabilitációt, (és kedvenc jégkorongos pingvinjei nagy örömére) a korrekciós tréninget is kitanulta.
Elmondása szerint mindig van, ami érdekli, amit tanulna, hogy a hozzá fordulókon minél jobban, célzottabban tudjon segíteni. És itt érdemes megjegyezni, hogy ez a segítőmunka immár a Csimborasszó falain kívül, a két cég megállapodása értelmében a Schaeffler Savaria Kft. szombathelyi gyárában is zajlik. Itt egészségfejlesztőként azt veszi górcső alá, hogy a különböző munkaállomásokon milyen terhelés éri a dolgozókat, s hogy miként is érzik magukat úgymond a bőrükben. A tapasztalatait és javaslatait összegző első beszámolója már ott is van a menedzsment asztalán.
„Hat éve nagy lelkesedéssel jöttem a Csimborasszóba, az új idők új szelei, az új kihívások iránti vágy hozott ide. A várakozásaim teljesültek. Az elmúlt időszakban sok volt a változás, ami viszont bennem ugyanaz maradt és reményeim szerint marad is: szeretnék mindenkiért minden tőlem telhetőt megtenni. A munkámnak persze vannak korlátai, s ezt sokszor nem könnyű belátni. A szülőknek azt szoktam mondani, hogy amikor nehéz, akkor sem adhatjuk fel, bár nem tehetjük úgy, ahogy akarjuk, csak úgy, ahogy tudjuk. De ha minden tőlünk telhetőt megtettünk, akkor nem lehetünk elégedetlenek és nincs okunk a panaszra és akármennyire nehéz, „nem dobhatjuk be a törölközőt. „”, fogalmazott Marcsi, hozzátéve: a Jóistenbe vetett hit segíti abban, hogy munkája során valóban segítő kéz lehessen.
Végül, de messze nem utolsó sorban arról, hogy Marcsi három gyermekes édesanya, két lánya már gimnazista, fia hetedikbe jár. Férje erdész, igazi, támogató társ, aki nélkül „biztosan nem menne”.
