Számos cikket, könyvet, kutatást olvashatunk, a gyermekek „kütyü” használatával kapcsolatban melyek útvesztőjében méltán nehezen igazodunk el szülőként. Vannak, akik szerint az eszközök számos készséget fejlesztenek és vannak, akik szerint gyermekek idegrendszerére gyakorolt hatása jelentős károkat okozhat. Talán a válasz nem is ennyire egyszerű, de vizsgáljuk meg a témát több szempontból.
A gyermekeink számára mintául szolgálunk, már a csecsemő is próbálja édesanyja mimikáját, mozdulatait utánozni, melyet az édesanya mosollyal, jutalmaz. A gyermekek kedvelt, sokszor ismételt tevékenységeinket igyekeznek lemásolni, szeretnék ők is mihamarabb magukévá tenni, készség szintre fejleszteni.
Így van ez a kütyühasználattal, (telefonnal, táblagéppel, számítógéppel, videójátékkal) is. A Magyar Alfa Generáció Labor új kutatásából is kiderül, hogy azok a gyermekek, akiknek szülei sok időt töltenek, a telefonjukkal könnyebben beszippantja az eszköz a gyermekeiket is. Tehát azok a gyermekek, akik rendszerint látják szüleik kezében a telefont, ők is szeretnék lemásolni ezt a jellegű tevékenységet.
Tiltsuk, korlátozzuk, vagy engedjük szabadjára?
A gyermekkor a képzelet szárnyalásáról szól, a gyermekek csodálatos fantáziavilága a jól megválasztott népmesék, műmesék, szabadon mesélt történetek által szárnyal és fejlődik. Fontos azt is figyelembe vennünk mire használja a gyermek a kütyüt: amennyiben videók, mese nézésére hasonló hatással bír, mint a televízió. Az Amerikai Gyermekorvosok szövetségének (AAP) ajánlása szerint, a gyermekeket 2 éves kor alatt nem ajánlatos a képernyő elé ültetni, és utána is csak napi egy óra képernyőidő az ajánlott. A gyermekek idegrendszerére ezek a felgyorsult, készen kapott képek drogként hatnak, lebénítják az idegrendszert. Képzeletükre blokkoló hatással bírnak.
Társasjátékok lényege a társas kompetenciák, reakcióidő, képzelet, szociális, megküzdési mechanizmusok kialakítása, kudarctűrés kialakítása, stratégiák kialakítása bizonyos helyzetekben. A játék applikációk fejlesztő hatásuk mellett magányos tevékenységek, ezen játékok közben szókincsük, kommunikációs készségük nem fejlődik. A gyermekek kudarctűrése is ebben az időszakban alakul ki, érzéseik kifejezésében, kudarc kezelésében szintén a szülő szolgál mintául, melyet a gyermek együtt-játszás során sajátít el.
A gyermekek ezzel a képernyőn való játék során nem találkoznak, ezért feszültségük gyakran nyilvánul meg dührohamokban, hisztikben. Szociális értelemben a gyermek elszigetelődik.
Sokszor a felgyorsult, túlstimuláló képek rendkívül káros hatással hatnak a gyermekek idegrendszerére
Készségfejlesztő, edukációs tartalmú játékok mérsékelt, időben jól korlátozott használata valóban készségfejlesztő lehet. Ugyanakkor óvodás korban a gyermekek alapvető létszükséglete a szabad játék, idegrendszeri fejlődésüket ezzel támogatjuk a legnagyobb mértékben, ha ennek elegendő időt és helyet biztosítunk. Szociális érés és a jó szülő- gyermek kapcsolat kialakítása szempontjából pedig létfontosságú a minőségi együtt töltött játékidő.
Fontosnak tartom, hogy ezek az eszközök, ne a szülő helyettesítésére szolgáljanak, hanem a szülő jelenlétében, felügyelete, segítsége, korlátozása mellett történjenek. Igyekezzünk mértékletesen bevezetni a gyermekek életébe ezeket az eszközöket, ha tehetjük saját képernyőidőnket sem a gyermek előtt töltsük el. A játékok, mesék videók közben felmerülő kérdésekre a gyermek kapjon választ a szülő szolgáljon magyarázattal, ezen kérdésekre. Viselkedjen szűrőként, részesítse előtérben a készségfejlesztő tartalmakat, edukációs játékokat, valódi tartalommal bíró meséket, de jellemzően ezt is próbálja minél későbbi életkorban megkezdeni (nagycsoportos-kisiskolás). Illetve fontosnak tartom a mértékletességet, szabjanak időbeni korlátot a tevékenység idejére vonatkozóan.
Forrás: https://mipszi.hu/cikk/200919-hagyjam-vagy-ne-hagyjam-kutyuzes-hatasa-gyerekekre
készítette: Frigy Lilla TSMT terapeuta, óvodapedagógus, fejlesztőpedagógus
