Fiatal gyógytornászunk, Pernesz Boglárka még középiskolás korában gerincferdüléssel bajlódott, a korrekciós folyamat során a gyógytorna mellett fűzőt is viselt. Elmondása szerint ebbe nem volt könnyű beletörődnie, de sok segítséget kapott. Akkori tapasztalatai vitték a gyógytornászi pályára, s ezt azóta se bánta meg, sőt! Öröm számára, hogy most ő segíthet másoknak!
Boginál egy kötelező iskolai szűrővizsgálat során, 16 éves korában diagnosztizáltak gerincferdülést. A kórházba irányították, ahol megtudta, hogy a gyógytorna mellett fűzőt is kell viselnie.
„A fűzővel elég nehéz volt megbarátkoznom. De azt hiszem ez érthető is, hiszen főként kamaszkorban az ember nagyon tart mások véleményétől, attól, hogy kilóg a sorból, és a fűzőhordással kapcsolatosan én is így voltam. Két hónap kellett, hogy túltegyem magam ezen, de végül sikerült, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy a családom támogatása mellett a gyógytornászom is sokat foglalkozott a lelkemmel”, mesélte Bogi, akiben az amúgy kemény munkával járó korrekciós folyamat közben egyre inkább erősödött az elhatározás, hogy a gyógytornászi pályát választja.
„Pont az érettségi évében volt az utolsó kontrollom, és az eredmény azt mutatta, hogy szépen javult a gerincferdülésem, el is hagyhattam a fűzőt. Ez hatalmas lökés volt számomra és ekkor dőlt el bennem véglegesen, hogy mindenképpen gyógytornász szeretnék lenni, és főként a gerincferdüléssel szeretnék foglalkozni”, tette hozzá a fentiekhez Bogi, akit a zalaegerszegi főiskolás évek csak megerősítettek a döntésében.
S hogy Bogi miként került a Csimborasszóba?
Nos, még főiskolás korában pár hetet eltöltött nálunk, hogy bepillantást nyerjen a gyógytornászok munkájába, s elmondása szerint nem volt kérdés számára, hogy diplomával a zsebében (2020-ban) beadja az önéletrajzát a Csimborasszóba.
„Szerencsém volt, mert éppen akkor volt egy üresedés, és behívtak interjúra. Jól esett, hogy emlékeztek rám és talán segített is, hogy korábban már bejártam a Csimbibe. A beszélgetés során kiderült, hogy lesz lehetőségem a gerincferdüléssel bajlódók kezelésére és a Schroth terápiára. Felvettek és elkezdtem dolgozni, aztán a Schroth tanfolyamot is gyorsan elvégeztem”, mondta Bogi, hozzátéve: az elmúlt időszakban sokat tanult a kollégáktól. Szakmailag az is nagy segítség számára, hogy a Csimborasszóban egyből láthatja az elkészült röntgenfelvételeket, s az orvosokkal is tud konzultálni.
„A már említett fűzős múltamból tudom, hogy milyen sokat számít, ha a gyógytornász lelkileg is a beteg mellett áll, és ezt már a munkám során is többször megtapasztaltam. Volt olyan betegem, akivel a mintavételnél is ott lehettem, s láttam, hogy ez milyen sokat jelentett neki. Jó érzés, hogy immár gyógytornászként én nyújthatok támogatást másoknak, és növelhetem a közös munkába és persze a fűzőhordásba vetett hitüket. A hozzám járó kamaszoknak gyakran elmondom, hogy annak idején nekem milyen küzdelmeim és aztán eredményeim voltak a gerincferdüléssel kapcsolatosan, és úgy érzem, hogy ez motiválja őket”, mesélte Bogi, aki a Csimborasszóban a tartásjavítás mellett különböző mozgásszervi rehabilitációs feladatokat és csoportos gerinctréninget, a Pingvinek hokicsapatánál pedig egy kolléganője mellett mozgáskorrekciós munkát is végez.
„Mindent összevetve nagyon hálás vagyok, hogy annak idején kiszűrték nálam a gerincferdülést. Mert akkor ugyan nagyon magam alatt voltam, de megismerkedtem egy olyan szakmával, amit nagyon szeretek. És nem utolsó sorban rájöttem, hogy sokkal több kitartás van bennem, mint azt elsőre gondoltam volna.”
