Közel öt éve erősítem a Csimboraszó csapatát, szerteágazó, összetett feladataim iránti lelkesedésem, elkötelezettségem az idő teltével sem csökkent, sőt! Egyik legfőbb motivációm, hogy “amit a Csimborasszóban a rendszer fogaskerekeként teszünk, az egy nagyon jó célt, a gyógyító munkát szolgálja.”

Betegfogadás, tájékoztatás, adatfelvétel, bejövő hívások kezelése, nagyjából ezek a “pultos” (recepciós) feladataim, azonban vannak olyan háttérmunkák, amelyek egyáltalán nem betegeink szemei előtt zajlanak. Hozzám tartozik a beérkező e-mailek kezelése, megválaszolása, kapcsolattartás az egészségpénztárakkal, az ellátásszervezőkkel, valamint a számlázással kapcsolatos teendők, de én állítom össze hónapokra előre az úgynevezett előjegyzési naptárunkat is, amely az orvos-beteg találkozók percre pontos beosztását jelentik.

A monotóniát nehezen viselem, értékelem, ha zajlanak, pörögnek körülöttem az eseménynek, az a típus vagyok, aki akkor él leginkább, ha szervezhet, intézhet. És az is egyértelmű, hogy azzal a vízióval, amit a központ tulajdonosai elképzeltek, maximálisan tudok azonosulni. Majd öt éve, amikor állásinterjúzni jöttem a Csimborasszóba, azonnal megfogott a légkör – a leendő kollégák mosolya, a cipőlehúzással is otthonosabbá tett munkakörnyezet, a pozitív visszajelzések – olyan volt, amit korábbi munkahelyeimen soha nem tapasztaltam. Az első pillanatban tudtam, hogy szeretnék itt dolgozni, ehhez a közösséghez tartozni, és hozzátenni a részemet ahhoz a felemelő küldetéshez, amit a Csimborasszó kitűzött maga elé.